A környéken való bolyongásunk során véletlenül akadtunk Füzérradvány nevezetességére. A tipikus, kastélyban végződő csodás fasor látványa már sokat sejtető volt, de magunk sem gondoltuk volna milyen élmények várnak még ránk.
A Károlyi-kastély parkjába beérve kellemes meglepetés ért bennünket, mert a komplexumban jelenleg felújítás zajlik, ettől függetlenül azonban látogatható a műemlék együttes. Nagy öröm látni ezt a szépülést, hiszen sokszor elkeserítő a méltánytalanul az enyészetnek adott, egykor pazar kastélyok siralmas állapota.
A Károlyiak füzérradványi története (ekkor még csak Radványnak hívták a települést) I. Lipót 1686-os adományozásával kezdődött, amikor is Károlyi László veszi birtokba ezt a nem mindennapi helyet.
A ma látható kastélyt a 19. században Ybl Miklós tervei alapján Károlyi Ede építtette újjá a romantika jegyében, ezzel megváltoztatva az eredeti - vadászkastélynak használt – épületegyüttes hangulatát.
A kastély - zömmel 19. században kialakított - parkja jelenleg teljes megújuláson esik át. Ettől függetlenül órákig bolyonghatunk a sok hektáros területen, amit kis patak és tó is tarkít, nem beszélve a platánfák látványáról.
A Világszép.hu javaslata: az óránkénti idegenvezetés igénybevétele javasolt, mert igen sokat hozzátesz az élményhez.
Megtudtuk, többek között, hogy a Károlyiak előszeretettel ékesítették otthonukat 16. századi, Firenzéből származó reneszánsz tárgyakkal, bútordarabokkal. Ma is látható egy különleges kandalló és egy ajtót átölelő dísz ebből az időszakból.
Az ámulat akkor fogott el bennünket, mikor beléptünk a fürdőszobába. Bevallom őszintén, nem volt olyan rész a helyiségben, amit ne fényképeztem volna le. Csak címszavakban: márvány süllyesztett kád, toaletthez hasonló szó szerinti árnyékszék és csodás kandalló.
Majd következett az utolsó helyiség, ami az egyik legnagyobb meglepetést okozta. Elénk tárult egy szoba melynek közepén egy szerényen meghúzódó, de meglehetősen nagy asztal terült el.
Idegenvezetőnk megvárta míg jól körbenézünk és remek dramaturgiai érzékkel, mondandója legvégén közölte, hogy bizony mi most egy nem mindennapi asztal mellett állunk.
Szemünk kissé elkerekedett és érdeklődve vártuk a csattanót:
1711. április 30-án egy fontos történelmi esemény tanúja volt ez a bútordarab. Ugyanis Károlyi Sándor és III. Károly megbízásából, Pálffy János császári főparancsnok ezen az asztalon írta alá - a Rákóczi-szabadságharc lezárásaként - a szatmári békeként elhíresült megegyezést, Szatmárnémetiben a Vécsey-palotában.
A történet pikantériája, hogy II. Rákóczi Ferenc engedélyt adott időhúzásképpen Károlyi Sándornak a Habsburgokkal való tárgyalásokra, hiszen ő ekkor Lengyelországban tárgyalt az orosz I. Péter cárral, akitől támogatást és stabil szövetséget remélt.
A Károlyi-féle tárgyalások olyannyira „jól” sikerültek, hogy Rákóczi fejedelem beleegyezése ellenére, a majtényi síkon a kurucok letették a fegyvert és Szatmárnémetiben - a füzéri Károlyi-kastélyban látható asztalon - alá is írták a Rákóczi-féle szabadságharc lezárását jelentő szatmári békeszerződést.
A szabadságharcban résztvevők közkegyelemben részesültek, míg Rákóczi Ferenc száműzetésbe kényszerült a törökországi Rodostóba (ma Tekirdag). Itt élt egészen az 1735. április 8-án bekövetkezett haláláig.
Íme az asztal, amin a szatmári békeszerződést aláírták: