Aki most látogat el a diósgyőri várba, az kis túlzással, de csodát lát. Gyermekkorom kötelező osztálykirándulási színhelye nem csak megújult, hanem szinte teljes és korhű rekonstrukción esett át.
Aki a várba látogat az könnyen a 14. században találja magát, amikor is - Nagy Lajos király idejében - a diósgyőri vár a fénykorát élte. Barangolhatunk az utolsó lovagkirály (1342-1382) szobáiban, a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermében, hálószobájában, fürdőszobájában és kápolnájában. Óránként induló idegenvezetés segítségével minden apró részletre fény derül.
A tárlatvezetés nem a megszokott módon történik, hiszen korhű ruhákba öltözött nagy tudású szakemberek várják a látogatókat, és meglepetésként egy három fős zenekar kíséri az érdeklődőket teremről teremre.
Ha a túra kezdetére várnunk kell, akkor addig bepillanthatunk a gyógynövények világába és az éremverés, a fazekasság, a kovácsmesterség rejtelmeibe is.
A sok érdekesség mellett megtudtuk, hogy a várnak tényleges védelmi szerepe nem volt, összesen csak egy támadás érte a századok alatt. Inkább a mindenkori királyné jegyajándéka volt. Összesen 8+(1) királyné tekinthette lakóhelyének Diósgyőrt. A „plusz egy” jelző Hunyadi Mátyás kedvesének Edelpeck Borbálának szól, aki Mátyás király egyetlen utódjának Corvin Jánosnak az édesanyja volt.
Az utolsó királyné, Habsburg Mária házasságkötése következtében vehette birtokba a várat. Ő volt a tragikus sorsú, mindössze 20 évet élt, II. Lajos felesége. Habsburg Mária, a mohácsi csata elvesztése és férje halála után elhagyni kényszerült a várat és az országot is.
A sokszínű és érdekes információáradat közepette felfigyeltünk egy tényre, amit már egy korábbi cikkünkben németalföldi - holland szemszögből bemutattunk.
Az mindenki számára szembetűnő, hogy a középkori ágyak jóval kisebbek voltak. Ez egyrészt abból adódik, hogy az akkor élt emberek jóval alacsonyabbra nőttek, de volt egy másik ok is a nagyságbeli különbségre. Ugyanis a kor emberei tartottak attól, hogy fekve aludjanak. Attól féltek, hogy a vízszintben alvó embert könnyen elragadhatja a halál. Így ennek érdekében nagy párnákkal támasztották ki magukat, így szinte ülve aludtak. A mai napig sok helyen megmaradt ennek a szokásnak a nyelvi emléke, hiszen főleg a kis falvakban a párnát derékaljnak hívják, ami erre az alvási szokásra utal.
De láthatjuk a királynék fürdőszobáját és illemhelyét is. Megtudhatjuk, hogy a királynék heti rendszerességgel vettek fürdőt, ami középkori mércével mérve igen jónak mondható. Ellentétben nyugat-európai kolléganőikkel, akik közül I. Erzsébet királynőről maradt fenn, hogy: „Milyen tiszta asszony! Havonta fürdik, ha kell, ha nem.”
Világszép.hu tipp: nyugodtan választhatjuk programként a várnézést esős időben is, mert a látnivalók 80 %-a fedett helyen található.
Hamarosan tovább bővül a látnivalók sora, hiszen már építik a lovasbemutatók, íjászversenyek színhelyéül szolgáló lelátós „arénát”.
A vár és várkert:
A zenészek:
A mesterségek:
A bútorzat: cserépkályha és szigorúan csak könyvtárolásra használt szekrény. A ruhákat ládában tartották.
Sokáig olyan romos volt a vár, hogy pusztán ez a kőboltozat hirdette az egykori pompát. E köré építették fel aztán a ma látható épületegyüttest.
A középkori Közép-Európa legnagyobb lovagterme:
Az a bizonyos, ma rövidnek számító ágy. Érdekesség továbbá, hogy mindig emelvényre helyezték az ágyat, még a képen láthatótól is magasabb dobogóra, mert minél melegebb közegben szertettek volna aludni, távol a hideg kövezettől.
A fürdőszoba: a fa dézsát textilekkel bélelték, hogy a királyi hátsó ne sérüljön az esetleges szálkadaraboktól.
A nem túlbonyolított illemhely:
Így nézett ki a diósgyőri vár a 14. században, de erről egy 12 perces filmet is megtekinthetünk, a vár egyik bástyájában.
Az utolsó királyné, aki jegyajándékként kapta a várat II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. A portré a történészek szerint hiteles.
Látkép a bástyáról:
A bal felső sarokban látszik a készülő "aréna":
